Gyakran hallom, olvasom ezt Bokros Lajosról és a MOMA-ról mostanában, elsősorban a balmédiában, a Klub Rádiótól az ATV-n át a Népszabadságig. Sőt, ahogyan kell, már Bolgár Úr betelefonálóinál "igazi jobboldalként" definiálódik ez a mikroszkóppal is alig látható társadalmi szervezet.
Hiszen kell egy "igazi", nem? Mert, ha a jobboldal is a miénk, legalábbis az "igazi", akkor mi mondjuk meg a tutit, a többiek meg - értsd, Fidesz, KDNP, kisgazdák stb. - a katyvaszt... Sőt, ezekben a baloldali körökben ma már divat "konzervatívnak" lenni. Aki nem kellett a nem igazi jobboldalon, meg a jobboldali szavazóknak, az nem áruló, hanem elvhű és azonnal csatlakozhat is a körhöz. Pusztai Erzsébettől (volt államtitkár az első Orbán-kormányban), Kerék Bárczy Szabolcson át (miniszteri kabinetfőnök Stumpf István alatt) Debreczeni Józsefig (Antall idején MDF-képviselő, ideológus), sőt Dávid Ibolyáig (Orbán igazságügyi minisztere). Na meg Bokros Lajosig. Ő az az ember, aki meg sem járta a jobboldalt, onnan nem kiutálták, csak szimplán utálták ott, de mégis, ő a tőről metszett konzervatív, az "igazi". Ők azok, akik most vihetik a zászlót a baloldal sajtójában. A magyart. Az ideológiai sokszínűség, a tolerancia nevében.
Kik ugyanis Bokros Lajosék? Konzervatívok? Ugyan már. Hiszen egy tőről metszett konzervatív első gondolata nyilván az lenne, ha pártot alapít, hogy annak nevében a "modern" jelzőnek szerepelnie kell. Sőt annak kell szerepelnie elsősorban, nem? Egy igazi konzervatív arról ismerszik meg, hogy baloldali kormányokban játszik vezető szerepet, hogy mindent, amit az álkonzervatívok (értsd Orbánék) csinálnak, élből elutasít. Egy igazi konzervatív úgy tud EU-párti lenni, hogy az Európai Parlamentben beül az EU-szkeptikusok frakciójába, egy igazi konzervatív Panamában diplomázik és a rendszerváltozáskor - meghallva az idők szavát - a volt állampárt parlamenti frakciójában foglal helyet, hozzájárulva a volt kommunisták hatalmának az átmentéséhez. Ezek az igazi, tőről metszett konzervatívok atribútumai.
Ma hallottam Pusztai Erzsébetet, a másik "igazit" a rádióban, aki a norvég női kvóta bevezetését helyeselte az államigazgatás és a társadalmi szervezetek mellett a gazdasági életben is (most azt hagyjuk, hogy a nevezett rádió szépen elhallgatta a hír lényegét, mármint, hogy a sorkötelezettséget terjesztették ki a nőkre a feministák nyomására, hiszen hogyan nézett volna már ki egy liberális mintaországról alkotott álomkép a magyar hallgatók előtt, ha azt is megtudják, hogy ott bizony van általános had- vagy sorkötelezettség, ami nem csak a férfiakra, hanem most már a nőkre is vonatkozik...) Az igazi konzervatív mélyen helyeselte a dolgot - na nem a hadkötelezettséget, hiszen azt nem mondták be, csak a női kvótát - hiszen a konzervatív családeszménnyel simán összefér a család helyett a karrierjét építő, naphosszat dolgozó, emancipált nő víziója.
Viszont minden, amit a Fidesz az egyházak, a család és a nemzet érdekében tesz vagy mond - ugye a magyar konzervativizmusnak sosem volt jelmondata az "Isten, haza, család", na ok, maximum a kisgazdapártnak, de az nyilván nem volt konzervatív sosem - kritika tárgya lesz náluk, sőt a diktatúra kiépítésére tesz kísérlet.
Mert a lényeg az, hogy a konzervativizmus ezeknél a politikai bohócoknál nagyjából a neoliberális gazdaságpolitika feltétlen szeretetét jelenti, ugyanúgy, ahogyan a többi magyar "baloldalinál" Bajnaitól Kapolyiig.
A kérdés már csak az, minek ide eszme, ha mindenki, aki balos, jobbos, liberális, konzervatív megegyezik abban, hogy az országot ki kell szolgáltatni a multiknak a szegényeknek pedig segélyt kell adni az állam terhére, ha nem jutnak munkához a nemzetközi cégeknél?
Itt, ebben a kis hazában kár azon agyalni, hogy a "szabadság, testvériség, egyenlőség" hármas jelszava a politikai modernizmus kezdete, a konzervativizmusnak pedig pont az ellentéte. Kár végiggondolni, hogy a francia forradalom hármas jelszavából a liberálisok a szabadságot, a balosok - szocdemek, kommunisták egyaránt - az egyenlőséget, a nacionalisták, fasiszták pedig a testvériséget emelték ki. Hogy a modern politikai eszmék honnan jönnek és hová tartanak, azzal foglalkozni eszerint kár!
Pedig jó lenne végre elgondolkozni, hogy a tankönyvszagú háromszavas jelmondat külön-külön modern eszmei víziókat alapoz meg, együtt viszont nem a demokráciát jelenti, sőt együtt nem is jelent semmit azon kívül, hogy legalább három irányra osztható a következő 200 év csúfos, világégések sorát hozó politikai története. Illetve négyre, mert ott a konzervativizmus is, ami a másik hármat törvényszerűen tagadja, azok összességének az ellentétét jelenti.
Azon érdemes morfondírozni, hogy egy konzervatív hogyan lehet demokrata. Lehet-e egyáltalán (Bokros nyilván lehet, hiszen nem gondolkozik ezen, sőt diktatúrázik, meg ilyenek). Azon is, hogyan vonatkoztatható a hagyományos értékekre a modernizmus jelszavának eszmei hármasa és ez miért kamu csupán a forradalmi újítás helyett (a kereszténység például a hármas jelszó mindegyikét, együtt hordozza, abból a szabadság, a testvériség és az egyenlőség elve is levezethető, ahogyan a nemzeti hagyomány is benne van a konzervativizmusban és még sok-sok minden más egészen az anarchisták önigazgató közösségeiig)... Azon is lehet agyalni, mennyiben konzervatív a Fidesz, vagy Orbán Viktor, de azt hazudni, hogy tőről metszett liberál-bolsevikok az "igaziak"...
Hát, ezt már az sem hiszi el, aki elment szavazni Bokrosra. Hiszen nehogy már ennyi fideszellenes konzervatív éljen Budapesten!
